Miért nem...?

A megtört szívem falán áthatoló érzelem

Megvilágítja lelkem vagy csupán csak képzelem?

Elvesz ha kell minden rohadék félelmet

S Reményt ad, hogy újra reménykedjek

Eldobom messze Szívem fakó zászlaját

Próbálom elfeledni elmém összes baját

Dögkeselyűként tépi életem egy vágy

Ami miatt lelkem folyton csak téged lát

Csak egy esélyt adj hogy bizonyíthassak

Hogy testedet kezeimmel végig simítsam

Hogy engedjünk a természet mámorának

A szerelem ősi és hatalmas talányának

Ne kéresd magad, mert szállnak a percek

A szenvedély angyali dárdaként szívemben

Adjuk meg egymásnak amit egymástól kérünk

Enged hogy még egyszer vadul szeretkezzünk

 

Miért nem adod meg amire vágyom?

Miért  nekem kell megalázkodnom?

Vágyak és eszmék utamat mutatják

Közben a lelkem bíróként faggatják

Szerelmes lettem, de az élet megkavart

És most magányosan írom ezt a dalt

Az érzéseim közben csak kavarognak

És Hullámokként vadul háborognak

 

Tépjük le az élet fájának apró gyümölcseit

Élvezzük a szerelmünk édes terményeit

Egymást ölelve aludjunk el minden éjjel

Szemünkben újra őrjítő és vadító kéjjel

Törjük át minden kibaszott korlátunkat

ÉS akkor a levertség csak próbálkozhat

Egyesüljünk újra egy szerető ölelésben

Engedjünk hát az ősi, állati ösztöneinknek!

 

Miért nem adod meg amire vágyom?

Miért  nekem kell megalázkodnom?

Vágyak és eszmék utamat mutatják

Közben a lelkem bíróként faggatják

Szerelmes lettem, de az élet megkavart

És most magányosan írom ezt a dalt

Az érzéseim közben csak kavarognak

És Hullámokként vadul háborognak

 

Az élet krónkája

Taszítsd el magadtól a gyilkos szereket

Ne ezzel élj, mert fontosabb most szeretet

A szívedet bénító tűket tépd ki magadból

ÉS tiszta erőből szóljon most a rock and roll

 

Élvezd az életet amíg azt tudod tenni

Mert azt nem lehet kézpénzben venni

Ne bazd el olyannal amit később megbánsz

NE tégy olyat mással amit magadnak sem kívánsz

 

Az életed krónikáját csak önmagadnak írod

De ne tántorítsanak el az egyszeri kínok

NE hagyd, hogy szövege vérrel íródjon

És hogy lelked a pusztulás felé hánykódjon

Írd tovább a szövegét arany betűkkel

Szemed újra teljen meg dacos tűzzel

Szívd fel magad hogy újra küzdeni tudjál

Írd át tetszés szerint az élet krónikáját

 

Legyen mindennél fontosabb a boldogság

És ne uralkodjon el rajtad az a kibaszott gonoszság

Ébredj fel lassan az ezer éves álomból

Tanulj az életedet ért eddigi károkból.

 

Emeld fel mindkét kezedet a magasba!

És most fordulj egy percre magadba

Csak egy porszem vagy abban a kibaszott gépezetben

Játsz el a világgal de csak képzeletben!

 

Az életed krónikáját csak önmagadnak írod

De ne tántorítsanak el az egyszeri kínok

NE hagyd, hogy szövege vérrel íródjon

És hogy lelked a pusztulás felé hánykódjon

Írd tovább a szövegét arany betűkkel

Szemed újra teljen meg dacos tűzzel

Szívd fel magad hogy újra küzdeni tudjál

Írd át tetszés szerint az élet krónikáját

Szóló

Az életed krónikáját csak önmagadnak írod

De ne tántorítsanak el az egyszeri kínok

NE hagyd, hogy szövege vérrel íródjon

És hogy lelked a pusztulás felé hánykódjon

Írd tovább a szövegét arany betűkkel

Szemed újra teljen meg dacos tűzzel

Szívd fel magad hogy újra küzdeni tudjál

Írd át tetszés szerint az élet krónikáját

 

Kisvárosi hősök

Egy szép kis város kertes házaival

Benne egy férfi csendes vágyaival

Azokkal melyek csak vágyak maradnak

És melyek szívében örökre hallgatnak

 

Egy szép kis város kertes házaival

Benne él egy nő csalódásaival

Az élet őt állandó munkára ítélte

Csoda hogy már a harmincat megélte

 

Kisvárosi hősök között élek

Ők tudják azt hogy mi a jó lélek

Örülök, hogy ide születhettem

Ezt szüleimnek megköszönhetem

Számomra ők jó a példaképek

Az éjszakában villogó fények

 

Bágyadtan világító utcalámpák

Melyek a sötét utcán égnek kábán

A kisváros fényei messzire hatnak

Rajtad múlik,neked mit adhatnak

 

Idős nénik a parkban kötögetnek

Fiatalok rock koncerten pörögnek

A kisvárosban kevés a szórakozás

De annál nagyobb az összetartás

 

Clean gitárral:

Rohanó emberek a rohanó világban

Mind elfelejtik a kisváros hőseit

Adjunk hát cukrot a síró babának

És szarjuk le végre a világ bűneit!

 

szóló

Kisvárosi hősök között élek

Könnyű Éjszaka

 

Buli van! Üvölt a zene

Oly gyönyörű volt mind a két szeme

Melyekkel a pultnál bámult rám

Nem volt olyan mint akárki más

A pia ködén át minden szép

Iszol, de egyre többet kérsz

 

A világ meg csak forog veled

Amit tehetsz azt meg is teszed

Nem ismert ilyenkor a félelem

Mert a buli lesz minden lételem

A vállára vesz és magasra emel

Úgy érezheted hogy király leszel

 

Egy könnyű éjszakán

AZ Alkohol szárnyán

Szállsz az ég felé

ÉS hallod a szent zenét

A részeg himnuszát

És a lányok szózatát

Most szárnyalj csak tovább

Szárnyalj csak tovább!

 

Éld át az estének hangulatát

És élvezd bátran a pia illatát

Kívánd hogy ne múljon az érzés

De ne hányd el magad a végén

Szagold meg újra a lány haját

Őrizd emlékként a könnyű éjszakát!

 

Nem kell más

A szőnyegen ülünk és felém fordulsz

Arcod angyali mosolyra mozdul

A tiéd vagyok és te az enyém

És nekem ez mindent megér

 

Fekszünk az ágyban és egymást nézzük

A paplan alatt van mindkét kezünk

Szeretjük egymást és nem is kell más

Ha nélküled vagyok az igazi kínzás

 

Nem kell más!

Nem kell más!

Hogy szememben égjen a szerelem tüze

S hogy az élet nekünk azt betűzze

Nem kell más

Nem kell más

Tüzes csókjaink hevesen forrnak

Ne engedjünk a múló kornak

 

Napsugarak csak ránk mosolyognak

A patakok vizei csak értünk csobognak

Ketten ülünk egy ligeti padon

A halálba is követnélek vakon

 

Refr1x

Szóló

Refr 2x

Outro

 

Sodor az élet

Vékony sugárban folyó értelem

Kinyújtom felé mind a két kezem

Hiába nyúlok felé nem érem el

Rajta kívül pedig már semmi nem érdekel

 

Csak jönne már egy normális társadalom

Ahol nincsen már több egyéni hatalom

Számítson újra egy emberi élet

ÉS ne vesszenek lelkek a sötétségbe

Refr:

Rossz irányba sodor az élet

BE kell húznunk a kézi féket

Ha ez meg van tartsuk magunkat

ÉS ne pusztításra használjuk karunkat

 

El kell jönnie egy tisztább világnak

Ahol ismét van helye a nyíló virágnak

Szabadítsuk fel amit az élet kínál

Elérhess te is mindent amit kívánsz

 

Megtépázott lobogók a szélben

Nem fürödnek többet a vérben

Változtassunk a nézetünkön

És gondolkozzunk el félelmünkön

refr

Rossz irányba sodor az élet

Be kell húznunk a kéziféket,

De keress most egy fedezéket,

Mert nem húztam be a kéziféket!

refr

 

Törd át!

NE ülj csendben hisz nincsen lakat a szádon

Használd a fejed, hogy az agyad végre járjon

Irtsd ki magadból a bánat kibaszott démonát

És engedd hogy testedet a zene járja át

 

Négy fal közé szorítva éled az életed

Közben unottan számolod az éveket

Nyújtsd ki a kezed hogy segíthessenek

A porból kaparják fel meggyötört testedet

 

Törd át! A lelked börtönét

Törd át!

Törd át! A szíved láncait

Törd át!

 

Eddig mindig csak hazudtál magadnak

Közben engedtél a végzetes haragnak

Tedd fel  a kérdést hogy minek kell ez?

Nincs már körülötted senki kit megtévessz

 

Lásd meg a fényt az alagút végén

Ne szívd többé a barátaid vérét

Szívd fel magad, hogy újra küzdeni tudjál

Ne feledd ember: Küzdj, és bízva bízzál!

 

Törd át! A lelked börtönét

Törd át!

Törd át! A szíved láncait

Törd át!

 

Térdelj le!

 

Fűti a vérem a harciszellem,

Elvakít engem minden kellem,

De nem bírok már ülni a seggemen,

Mert elért engem is az a kib*szott szerelem!

 

Unatkozom, hát mit tehetnék?!

Talán néhány üveg piát vehetnék,

És áttáncolnám Veled ezt az éjszakát,

Aztán szívhatnánk együtt baby egy jó pipát!

 

Csókolj meg és térdelj le,

Hányszor kell még hogy megkérjelek?

Együtt majd a csúcsra szállunk,

Ha ma éjjel együtt hálunk!

 

Érzem azt, hogy jó lesz ez az este!

Ebben a kicsiny szobában, Szentesen!

Hancúrozni a puha párnák között,

Bárcsak ez az egy lenne az Örök!

 

Csókolj meg és térdelj le,

Hányszor kell még hogy megkérjelek?

Együtt majd a csúcsra szállunk,

Ha ma éjjel együtt hálunk!

 

Csókolj meg és térdelj le,

Hányszor kell még hogy megkérjelek?

Együtt majd a csúcsra szállunk,

Ha ma éjjel együtt hálunk!

 

Mennyei Kórus

 

Szétnyílik a felhő, és előtör a fény,

Vele együtt érkezik még egy csodálatos lény.

Kezében az Égiek gitárjával,

Ajkán az angyalok ősi dalával

Szárnyaival hozza el, a Szent szavakat,

Fent az égben nagyon számít az akarat!

Mondatok, melyek strófává válnak,

Az angyali lények nagyon magasan szállnak,

Ott, hol senki sem láthatja Őket,

Afölött, hol a szél hajtja a felhőket,

Énekel egy kórus nagyon gyönyörű hangon,

Halandó lelkek kísérik Őket gitáron

 

Egy mennyei szózat repül az éjben,

Tétova hangok fürödnek a kéjben!

Az Angyalok dallama tovább szól,

Mint akármilyen Easy Night Rock and Roll!

Ha odafigyelsz, Te is meghallhatod,

És amit mondanak, azt betarthatod!
A Mennyei Kórus mindenkinek zenél,

Csak az a fontos, hogy Te is megértsd.

 

A felhők között van egy fehérfalú város,

Ott játszanak együtt szárnyas fiúk és lányok

Az életüket már leélték nagyon régen,

És most ők az angyalok, az égben.

Hangszerrel a kezükben énekelnek,

Mindarról melyektől minket féltenek!

 

Egy mennyei szózat repül az éjben,

Tétova hangok fürödnek a kéjben!

Az angyalok dallama tovább szól,

Mint akármilyen Easy Night Rock and Roll!

Ha odafigyelsz, Te is meghallhatod,

És amit mondanak, azt betarthatod.

A Mennyei Kórus mindenkinek zenél,

Csak az a fontos, hogy Te is megértsd!